Ez itt a Laxenburg park, ami azok közé a helyi látványosságok közé tartozik, amit az ember hajlamos halogatni, de nemrég végre megnéztem. A hidegre való tekintettel nem nagyon voltak emberek, ami igazán kedvemre való volt.
Kedveseim!
2020. szeptember 28-án költöztem Bécsbe, ami már több, mint három éve volt. Ez a poszt részben az erről való morfondírozásról fog szólni (spoiler). Három év több, mint amennyit bármelyik másik országban töltöttem, és, ezzel arányosan jobban ismerősebb-megszokottabb is itt az életem, mint akár Skóciában, akár Hollandiában volt. Amikor ideköltöztem, igazán nem gondoltam, hogy ilyen hosszan fogok maradni, akkor ez egy átmeneti megoldásnak tűnt. De a Bécsben maradásba szerencsére nem csak beecsúsztam, ez egy rendszeres és tudatos döntés a részemről – ugyanis szeretem itt az életemet, mind mikro, mind makro szinten.
Ez alatt az idő alatt sokminden változott mind bennem, mind a világban. Most visszaolvastam az első bécsi posztomat – az az idő nagyon távolinak érződik. Mi is történt azóta a világban?
Mind átmentünk számos covid-hullámon és lockdownon, Oroszország bevonult Ukrajnába, Jin-Jiyan-Azadi tüntetők tömegeit kínozta és végezte ki az Iráni kormány, és magasabb volt az infláció, mint az életemben bármikor. És van barátom, aki Ukrajnában harcol. Van barátom, aki Oroszországból menekült Bécsbe a háború kitörése után. Vannak ukrán menekült diákjaim, közülük vannak, akineknek a családja fűtés, villany, és melegvíz nélkül él. A szomszéd 30 négyzetméteres lakásba egy ukrán menekült család költözött. Volt iráni csoporttársam, aki hetekig nem tudott semmit a családjáról, mert a nemzetközi kommunikációs csatornákat elvágták. Szóval ezek nem absztrakt vagy távoli események. Infláció, klímakatasztrófa, recesszió, világvége. És ezeket persze érzem. Viszont ennek ellenére az én apró mikrokozmoszomban ennél rendszeresen sokkal békésebb az élet. Ezt néha nehéz is összeegyeztetni azzal, hogy a világ közben omlik össze.
És mi történt velem? Egy évig egy kollektívában éltem tíz emberrel egy házban. Ez, amellett, hogy segített egy bécsi közösségbe integrálódni, mindenféle szempontból borzasztó értékes tapasztalat volt. Sokat tanultam arról, hogy hogy lehet közösen/közösségben működni, és nekem milyen igényeim és határaim vannak a mindenkori otthonommal kapcsolatban. A társadalmi tranzíciós folyamatban is egész máshol tartok – minden közegemben out vagyok, és, a hivatalos ügyeket eltekintve, mindenhol a Zephyrt használom. A hivatalos nem- és névváltás még a jövő zenéje, ebben a magyar állampolgárság gátol, de egyszer csak odajutok. Az orvosi tranzícióval is rengeteget haladtam – ehhez az ellátáshoz Magyarországon nem fértem volna hozzá. Az egészségügyi nehézségeim egyre erősebben befolyásolják az életemet – ez sehol se lenne könnyű, de sokkal nagyobb biztonságban érzem magam az osztrák egészségügyre támaszkodva, mint ha a magyarban kéne bíznom. Például még nem találkoztam olyan orvossal, aki ne lett volna hajlandó azonnal, jellemzően gond nélkül angolra váltani. Emellett sokat haladtam a némettel, már egész sokmindent megértek, de szép komótosan haladok – az változó, hogy mennyi energiám van ezzel foglalkozni, de a nyelvtanulást alapvetően továbbra is élvezem. Jelenleg járok egy tanfolyamra, ahol kizárólag nyelvtanozunk. Ez kicsit kellemetlen meglepetés volt, mert nekem a fő cél a beszéd gyakorlás lett volna. Viszont legalább nagyon olcsó, mert Bécs támogatja, hogy németül tanuljak (ez a harmadik ilyen tanfolyamom). Úgyhogy a beszédgyakorlás miatt járok online magánórára, ahol főleg művészetről beszélünk, amit nagyon élvezek. Bár az továbbra is egy frusztráló érzés, hogy nem tudom úgy kifejezni magam, mint angolul.
További hírek a relatív közelmúltból:
A héten leesett az első hó:
Pedig nemrég még ilyen idő volt:
Ez a kép, néhány héttel ezelőtt, a rövidke vonat (Kurzzug) megörökítése miatt készült, ezek nagyon aranyosak, és, ha Bécstől kicsit kijjebb kirándulok, jellemzően ilyennek kell menni.
Nemrég tartottunk egy meetupot kedves rokonokkal, ahol is három országból mentünk egy negyedikbe, ami az én esetemben másfél óra vonatozást jelentett:
Ezen kívül végre sikerült összeraknom egy új honlapot, amit ezer éve tervezek (ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy megtaláltad, szép munka), mostantól ide fogok írni, ha véletlenül írok.
Illetve úgy döntöttem, szeretnék időnként egy-egy nem általam kreált dolgot a bejegyzéseimbe tenni, amik inspirálnak vagy elgondolkodtatnak. Ez ma egy videó, amiben Péterfy Bori és Székely Kriszta beszélget. Ritkán szoktam magyar nyelvű médiát fogyasztani, ha mégis, akkor ehhez hasonló beszélgetéseket. Ha valaki véletlenül megnézi, szívesen beszélgetek róla.
Persze még mindenféle mesélnivalóm lenne, de lassan befejezem a bejegyzést, mert kilenc óra elmúlt, és az elég alvás egy fontos projektem.
Majd jelentkezem.
Zephyr Spring 