Transz dolgok

Kedveseim!

Itt az ideje, hogy beszéljünk néhány dologról.

Az úgy volt, hogy ősszel voltam a transz áldozatokról való megemlékezésen/tüntetésen, és ez nekem olyan fontos élmény volt, hogy arra gondoltam, milyen jó lenne erről írni egy blogot. Ekkor viszont abba a problémába ütköztem, hogy nagyon nagy különbségek vannak a kedves olvasóim között atéren, hogy kivel mennyit osztottam meg a saját identitásomról – ezért nagyon nehéz úgy írni, hogy az mindenkihez szóljon. Mindenesetre kezdem az elején, aki unja, nyugodtan ugorjon.

Én nembináris vagyok. Ez azt jelenti, hogy nem érzem magam sem kizárólag nőnek, sem kizárólag férfinak (ez a két bináris nem). Ebből az is következik, hogy transznemű vagyok – tekintve, hogy nőnek anyakönyveztek, ami nem egyezik az identitásommal. Egy nembináris identitás nagyon sokféle tud lenni, ezek közül az enyém csak egy, és szeretném elkerülni, hogy bárki következtetéseket vonjon le más nembináris emberekre vonatkozóan az én személyes élményem alapján. (És mindennek nincs köze a szexuális orientációhoz.)

A nemi identitást úgy szoktam elmagyarázni, hogy nézz föl az égre augusztusban, távol a várostól, és válassz két csillagot. Az egyik a nő, a másik a férfi. Körülöttük nagyon sok egyéb csillag van, az egyik vagyok én a nembinárisságommal. Van, aki az összes csillag egyszerre, van, aki az ég, van, aki hol az egyik csillag, hol a másik. A nemi identitás megélése nagyon sokféle tud lenni.

Miért jó nembinárisnak/transznak lenni?

Nekem például azért jó, mert emiatt muszáj volt megkérdőjeleznem nagyon sok társadalmi elvárást, amit ciszként nem kellett volna. Nagyon sok erőfeszítést tettem (és teszek) abba, hogy magamat formáljam, hogy önazonosan tudjak élni, és azt gondolom, ez a folyamat sokkal lassabb lenne, ha cisz lennék.

Miért nehéz nembinárisnak/transznak lenni?

Nagyon nehéz úgy élni, hogy a világ másnak lát, mint aki vagyok. Ettől sokszor láthatatlannak érzem/éreztem magam. Az elmúlt néhány évben sikerült az életem egyre több területén csökkenteni ezt az ellentmondást, de amíg egy olyan világban élünk, ahol az emberek többsége azt feltételezi, hogy két doboz közül az egyikbe tartozok, ez az érzés teljesen nem fog megszűnni.

Vannak dolgok, amik segítenek abban, hogy úgy érezzem, akivel beszélek, lát engem, valóban hozzám beszél, és tiszteletben tartja azt, aki vagyok. Ezek közül az egyik a helyes névmás használata. Ez persze nyelvfüggő, magyarul pont nem olyan lényeges, dehát az életem nagy részét nem magyarul élem. Angolul a they/themet használom, ez prímán működik gendersemleges névmásként. Németül nem volt könnyű kitalálni, hogy mi lenne jó, de némi körbeinformálódás után arra jutottam, hogy nem használok névmást. Ha foglalkozásokról kell beszélni, a maszkulin verziót használom. Ha jugoszlávul kerülök szóba, ahol az igéknek is neme van, a lakótársaim a maszkulin verziót használják.

Egy másik fontos pont a nevem. Az életem legtöbb területén a Zephyrt használom, nemrég még azt is sikerült elérnem, hogy a munkahelyem összes hivatalos felületén is ez szerepeljen. Ez egyébként tök jó élmény volt, a diákok azonnal átálltak, és meglepően sok támogató üzenetet kaptam. Nagyon jól esne, ha a Zephyrt (amit magyarul Zefírnek kell ejteni) mindenki tiszteletben tudná tartani. Épp elég kellemetlen, hogy minden alkalommal, mikor valamit intéznem kell a bankban, a bevándorlási hivatalban, az orvosnál, az ÖBB-vel, a telefonszolgáltatóval, stb. a régi nevemet kell használnom. Azért persze értem, hogy ez nem feltétlenül könnyű, senkinek nem fogom leharapni a fejét, ha eltéveszti. Ehhez részben kapcsolódik, hogy a vezetéknevemet is megváltoztattam. Ennek nincs köze nembinárissághoz, ez azért történt, mert az önazonos név koncepciójába igazán nem illett bele az előző vezetéknevem és akiktől származott.

Nem szeretnék elsiklani afölött, hogy milyen kiváltságos helyzetben vagyok, hogy írhatok az identitásomnak erről a részéről online. Nem kell attól félnem, hogy emiatt kirúgnak, vagy hátrányos megkülönböztetés ér a munkahelyemen. Nem élek Magyarországon, nem kell a túléléshez elavult társadalmi normáknak megfelelnem. Nem tartok tőle, hogy a családom kitagad vagy megöl(et). Nagyon sok transz emberre ez mind nem igaz.

És ezen a ponton vissza is térnék a transz megemlékezésre. November 20. a transz emlékezés napja – ezen a napon emlékezünk azokról a transznemű emberekről, akik az ezt megelőző egy évben gyűlöletbűncselekmény áldozataivá váltak. Ez sajnos hétköznapra esett, úgyhogy munkából jöttem és a beszédek elejéről lemaradtam, de azért volt, amit hallottam. Természetesen minden ment németül, angolul, és jelnyelven is. A beszédek végén elindult a menet, át a városon. Ami különleges volt, hogy a menet elején csak transzneműek mentek, a többiek utánunk, de elválasztva. És ez számomra egy igazán fantasztikus érzés volt – azelőtt sose voltam csupa transz emberből álló csoportban. És ez az érzés olyan biztonságérzetet adott, amit korábban sosem tapasztaltam. Nembinárisként az az alap élményem a világban, hogy mindig kilógok, szociális settingben jellemzően egyedül vagyok nembináris, jelemzően egyedül vagyok transz, így aztán mindenki más előbbről indul, és úgy érzem, kicsit mindig résen kell lennem. Most először éreztem, hogy milyen (ebből a szempontból) nem egyedül lenni. És ez igazán csodálatos volt.

Majd jelentkezem.

Ha valaki szeretne tovább informálódni ebben a témában, a következő forrásokat tudom ajánlani (angolul):

Alok V Menon on Fashion’s Genderless Future https://www.youtube.com/watch?v=SlAqxFyoOCA (ha csak egy videót néztek meg, az legyen ez)

Non-binary comes in every age https://www.youtube.com/watch?v=Bo2FgrTfubw

Rain Dove Plays With Her Gender to Free Your Mind https://www.youtube.com/watch?v=EB-sSiJFEqM

5 Non-Binary People Explain What “Non-Binary” Means To Them https://www.youtube.com/watch?v=kVe8wpmH_lU

Things not to say to a non-binary person https://www.youtube.com/watch?v=8b4MZjMVgdk

Ash Hardell: The ABC’s of LGBT+ https://mango.bz/books/the-gaybcs-of-lgbtq-by-ashley-mardell-365-b