Zephyr Spring

Kedveseim!

Most egy kicsit fogok írni arról, hogy mit is csinálunk a házban. Alapvetően nem könnyű aktivistáskodni a lockdown alatt, de azért igyekszünk a világot egy kicsit jobb hellyé tenni. Ennek egy eleme, hogy az egyik szobát úgy nevezett antirasszista soli-roomként működtetjük, ami azt jelenti, hogy szolidaritási alapon lakik benne a lakótársam. Az illető ugyanis Afrikából migrált Európába, kikötött egy rendkívül kizsákmányoló munkáltatónál Németországban, majd menekült onnan Bécsbe, és december óta lakik itt. A szoli-szoba alap koncepciója az, hogy felismerjük, hogy különböző embereknek különböző lehetőségek adattak meg, és igyekszünk csökkenteni az ebből adódó társadalmi különbségeket. Most a fő cél az lenne, hogy a lakótársam itt tudjon maradni, és be tudja fejezni az esti gimit, amit elkezdett. Én személyesen azért tartom fontosnak ennek a támogatását, mert nekem például a tanuláson kívül nem sok mindent kellett tennem azért, hogy leérettségizzek (és ennek ellenére nem éreztem könnyűnek). Nem kellett se másik kontinensre költöznöm, se dolgoznom, se új nyelvet tanulnom, se navigálni azt a rendkívül kiszolgáltatott helyzetet, amibe az ember afrikai bevándorlóként kerül az EU-ban. Azt hiszem, nem igényel sok magyarázatot az, hogy mennyivel előrébbről indul az ember egy európai érettségivel. Tudom, hogy Magyarországon hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy vagyunk mi, a leszakadt Kelet, meg van a Nyugat, ahol kolbászból van a kerítés. Aminek természetesen van némi valóságalapja, de azért érdemes időnként kicsit kizoomolni, és felismerni, hogy magyarként mennyi minden jut, ami sokaknak a világ más pontjain nem jut. Például jut EU-s útlevél. Én azért tudok Bécsben dolgozni, mert van EU-s útlevelem, és a munkáltatóm egy hét alatt tudott nekem szerződést adni, mikor kiderült, hogy akit eredetileg vettek volna fel, csak három hónap múlva tudna kezdeni, ha átverekedte magát a nem EU-soknak kitalált bürokrácián. A lakótársam nem ilyen szerencsés. Ezért is lenne nagyon fontos, hogy itt tudjon maradni nálunk, egy biztonságos környezetben, amíg leérettségizik és kitalálja a következő lépéseit. A lakbérét részben a ház többi lakójával adjuk össze, részben különböző fórumokon fundraiseljük. A rendszeres hozzájárulások jelenleg a lakbér hatvan százalékát fedezik, úgyhogy ha lenne közületek, aki szívesen adna vissza valamit abból, ami neki jutott, szóljatok légyszi.

(Aki úgy érzi, hogy nem tud adni: no para, senkit sem szeretnék guilt-tripelni, tudom, hogy senkinek sem könnyű.)

(Aki úgy érzi, hogy tud adni: egyszeri és rendszeres hozzájárulásoknak is nagyon örülünk, összegtől függetlenül. Jelenleg havi €130 hiányzik a lakbérből, miheztartás végett a többi hozzájárulás €10 és €50 között mozog.)

Majd jelentkezem.

Ez egyébként Edinburgh-i fotó, de úgy éreztem, passzol.