Kedveseim!
Ha hiszitek, ha nem, lassan egy hónapja Bécsben élek. Szokás szerint az új helyre költözésnek ebben a fázisában már történik annyi minden, hogy ne legyen időm mindent leírni. Azért néhány szeletét leírom.
Két hete élek a kommunában. (Ez egyébként nem a hivatalos neve, csak én hívom így, mert nincs rá jobb kifejezésem.) Ami itt történik, az nagyrészt érint másokat, ezért nem érzem magam feljogosítva, hogy ezen a platformon írjak róla, privátban nagyon szívesen mesélek. Arról viszont szívesen írok, hogy nekem milyen itt élni. Az részemről egy tudatos váltás volt, hogy közösségbe költözzek, és ne egyedül lakjak. Ezt (főleg) nem a dolog anyagi vonzata miatt választottam. Hanem egyrészt azért, mert hosszútávon úgy képzelem, hogy jó lenne közösségben élni. Másrészt az elmúlt két évben (nagyrészt) egyedül éltem, ami nagyon kényelmes, és nagyon szerettem is, de arra jutottam, hogy nem tesz jót, ha az ember ennyire elszokik az alkalmazkodástól, konfliktusoktól, kompromisszumoktól, stb. Ezen kívül járvány szempontból praktikusnak tűnt kilencedmagammal összeköltözni, mert így akármilyen lockdown lesz, nem leszek teljesen megfosztva a szociális interakcióktól, beszélgetésektől és ölelésektől, ami tavasszal nagyon hiányzott.
Jelen pillanatban nem igazán van szobám, mert ahova költözni fogok, onnan csak hó végén költözik ki a korábbi lakó. Így aztán egy átjárószobában (Durchgangszimmer) csövezek, ami kicsit kevesebb privát szféra, mint amennyit szeretnék. Az például kellemetlen, mikor éppen a pszichológusomnak bőgök Skype-on, és közben mellettem népvándorlás zajlik. De sebaj, jövő héttől lesz saját szobám. Ide meg utána fog valaki más költözni, akit nem zavar az átjárás. Ami az itt lakásban meglepett, hogy milyen pozitív, az a közös főzés. Itt mindenki vega vagy vegán, esetleg freegan (ami azt jelenti, hogy vegán, de ettől eltér, ha kidobott kaja megmentéséről van szó). Közösek az élelmiszerek, és úgy is főzünk, hogy mindenkinek jusson. Ami egészen fantasztikus, hogy az ember hazajön, hulla fáradt, és ott áll valami a tűzhelyen, amiből csak úgy lehet enni. Nincs benne tejszín, nem kell kikaparászni a virslit, mert mindenképp vegán. És én ilyet (felnőtt életemben) még nem éltem át. Mert, még amikor másokkal éltem, és volt alkalmanként közös főzés, az is jellemzően húsos volt. Szóval ezt most nagyon élvezem.
Tegnap némi egyedüllétre vágytam, így aztán elmentem kirándulni, ami igazán rám fért, ha már az időm nagy részét egy irodában töltöm. Badenbe mentem, ami fél óra vonattal, minden csupa köd volt, nagyon jól esett, csináltam néhány képet.
Sajnos közben valaki megbuherálta a biciklim kerekét, amit az állomáson hagytam, úgyhogy most vihetem szervizbe. Pedig a héten már minden nap biciklivel mentem munkába, és pénteken már térképeznem sem kellett. A biciklizést egyébként nagyon szeretem, az út kábé kétharmada parkok, temetők, fasorok mentén halad, és szinte végig van bicikliút, ami nagyon kényelmes. Ha nem állok meg tetvészkedni, 35-40 perc az út, amibe pont belefér, hogy meghallgassam a reggeli híreket, és jól elmenjen a kedvem a világtól.
Majd jelentkezem.
Ui. Van címem, lehet nekem levelet írni vagy levélbombát küldeni, akit érdekel az ilyesmi, az szóljon.
Zephyr Spring 