Zephyr Spring

Az úgy volt, hogy most már tényleg Magyarországon ragadok, a hátizsákom továbbra is egyedül unatkozik majd a szekrényben, és mindenféle kalandokról csak a távoli jövőben álmodozhatok. De aztán – váralan fordulat – kiderült, hogy az egyetem mégiscsak összeomlik nélülem, így aztán sürgősen Bécsbe költöztem. Ez felvetett mindenféle kihívást, de azért vasárnap csak megérkeztem. Itt is bocsánat mindenkitől, akitől nem sikerült rendesen elbúcsúznom. És köszönöm édesanyámnak, hogy elkísért a trolihoz:

Szóval megjöttem Bécsbe. Ez nagyon izgalmas, itt még nem éltem. Egyébként is izgalmas lenne, ezen még egy kicsit dob a COVID. Feltételezem, hogy néhányótok aggódik bizonyos dolgok miatt, ezeket igyekszem megcímezni:

Hol lakok? Nem, nem a híd alatt. Nem is hostelben, annyira nem vagyok sóher, mégiscsak járvány van. Kivettem egy szobát két hétre Airbnb-n tíz perc sétára az egyetemtől. A helyszín tök jó, van mindenféle bolt a környéken, és egy piac közvetlenül a ház előtt. Ami kevésbé pozitív, hogy a helyet nem igazán takarítják, a konyha használhatatlanul undorító, szappan csak hellyel-közzel akad. A többiekkel igyekszem nem érintkezni. Közülük néhányan az este 11 – hajnal 5 idősávot preferálják a nézeteltéréseik alapos megtárgyalására egy általam ismeretlen nyelven, viszont annál nagyobb hangerővel. Ettől el tudnék tekinteni. Esténként egyébként valaki kereplőzni szokott az ablakom alatt, még nem jöttem rá, hogy ezt mi célból teszi. Innen igyekszem elköltözni, különösen, mert bürökratikus okokból kéne nekem egy lakcímkártya, mert itt mindent csak azzal lehet intézni. Voltam már néhány lakásnézésen, megyek is még legalább kettőre. Ezek közül az egyik egy feminista kommuna, ami igazán csodálatos lenne.

Eszek-e rendesen? Éhenhalni nem fogok, félteni nem kell. Konyha hiányában a szokásosnál kevésbé rendesen eszem. Reggel az egyetemen öntök melegvizet a zabkásámra, főzni sajnos ott se lehet. Az egész konyha dolog különös, mert a vírus miatt nincsekek evőeszközök, mosogatószer, meg hasonlók. De meleg víz van. Ebédre humuszos szendvics. Zöldséget hozzá a piacról, négy kápiapaprika 50 cent! Vacsorára vagy valamelyik kebabostól szerzek falafelt, vagy valamelyik ázsiaitól zöldséges tésztát. Nem bánnám, ha lenne végre konyhám. Az alábbi bögrét az irodába szereztem be, hogy legyen miben teáznom. (A napszemüvegben pálmafa van, nem marihuána, mint azt egyesek feltételezték.)

Mi van a koronával? Még nem kaptam el, legalábbis nem tudok róla. Az emberek sokkal nagyobb százalékban (és helyesen) hordanak maszkot, mint Budapesten. Utcán is, piacon pláne. Részben a lakásnézéseken is. Az egyetemre csak maszkban lehet bemenni, kézfertőtlenítés és testhőmérséklet-ellenőrzés után. Az irodában nyitott ablaknál ülünk, hátha a vírus rájön, hogy kívül tágasabb. Az a benyomásom – bár mindkettőt csak hallásból ismerem – hogy az itteni járványügy kicsit jobban a helyzet magaslatán áll, mint az otthoni.

Nagyon érdekes megint migránsnak lenni. Kifejezetten szokatlan érzés, hogy ennyire nem beszélem a nyelvet. Szerintem ilyen helyzetben még nem is voltam, mert mikor Hollandiába költöztem, már jobban tudtam hollandul, mint most németül. Ez rövidesen változni fog, egyrészt, mert nagyon zavar, másrészt, mert jövő héttől fogok németre járni. Szintén érdekes, hogy mennyire megütött a külföld érzés. Pozitív és negatív irányban is. Mert egyrészt milyen jó, hogy végre látok hijabos embereket az utcán, meg összességében az az érzésem, hogy egy diverzebb helyen vagyok (nem csak az egyetemen), másrészt minden nagyon sokba kerül (kivéve a paprika), nem értem, hogy a pénztáros mit akar tőlem, és nem tudok megvenni egy nyomorult biciklit, vagy kivenni egy szobát, mert a tulaj németül akar telefonálni. Ez egyébként biztos fog segíteni, hogy hamarabb felszedjem a nyelvet, csak egyelőre meglehetősen frusztráló. Ezt az érzést biztos erősíti az is, hogy a vírus miatt nem csak migráns, de turista is nagyon rég voltam.

Holnap egy menekültekért rendezett futásra megyek, amire az egyetem nevezett be. (Sorosbérencnek lenni nagyon jó.) Úgyhogy lassan le is fekszem, és bevetem a nemrég beszerzett füldugóimat, mert úgy hallom, a szomszédaimnak megint sok megbeszélnivalójuk akad.

Majd jelentkezem.